Magabiztosabban indultunk neki a második interjú elkészítésének, egyrészt mert már tudtuk hova megyünk és hallottunk is a “kedves arab bácsiról”, aki  „mindig mosolyog”. Amikor beléptünk, a keskeny kis étteremben, ő egyedül ült a kasszánál, az arab világ híreit figyelve, míg a pult mögött két női alkalmazott várt a rendelésre. Nem tudtuk mit akarunk, nézegetni kezdtük a kínálatot, míg felfedeztünk egy üvegszekrényt, amelyben csak olyan arab specialitások voltak, amit nálunk kevesen ismernek, köztük én sem. Természetesen kérdezősködni kezdtünk róluk, minden érdekelt. Az arab bácsi tényleg nagyon kedves volt és elmagyarázta, hogy pontosan mik azok az érdekességek. Én vásároltam is egy halvát, nem tudom, hogy miért, talán tetszettek a fűszerek, vagy csak úgy éreztem, tartozom ennyivel. Aztán rákérdeztünk, hogy lenne-e kedve beszélni magáról, a történetéről, arról, hogy hogyan került ide. Azt mondta, hogy szívesen a rendelkezésünkre áll, de egy másik időpontot ajánlott. Mikor visszamentünk a következő héten, emlékezett ránk. Szívélyesen válaszolt a kérdésekre. Neki is jól esett és láthatóan vidámabbá tette, amikor az otthonáról beszélhetett.

Miért pont Romániát választotta?

Először 1990-ben jöttem ide, a rendszerváltás után és 1996-ig maradtam. Azután hazamentem Szíriába és 2009-ben jöttem vissza újra. Volt pár barátom, Szíriából, akik itt végezték az egyetemet. Először látogatóba jöttem, aztán utána elkezdtem árut hozni Szíriából és így alakult ki. Először Bukarestben éltem 3 hónapot, de aztán eljöttem ide Kolozsvárra, jobban tetszett.

Ön mit tanult?

Én leérettségiztem Szíriában és csak utána jöttem ide. Ott volt egy családi vállalkozásunk, egy textilboltunk. Amikor először, 90-ben idejöttem, azzal kezdtem el foglalkozni.

Miért döntött úgy, hogy visszajön?

A feleségem román és ott Szíriában folyton problémák vannak, nincs nyugalom. Amióta belépett Románia az Európai Unióba, egyre inkább vissza akartunk jönni. Ki szeretnék építeni valamilyen jövőt a gyerekeimnek is, azzal, hogy csinálok valamit itt. A gyerekek is úgy tervezik, hogy itt fogják elvégezni az egyetemet.

Milyen gyakran látogat haza?

Általában  évente kétszer, repülővel.

Mi hiányzik a legjobban Szíriából? (úgy értette, hogy mit hiányol a legjobban)

Hiányzik a rend. Túlságosan szennyezett és túlzsúfolt ott minden. Ez, tehát én a fővárosból, Damaszkuszból származom és tetszik a rend és a nyugalom, ami itt van. Ott nagy a káosz és mindenki rendezetlen. Ezért szerettem volna ide jönni.

A családjával jött, vagy egyedül van?

Sajnos most egyedül. Van két gyerekem: egy fiú és egy lány. Ők ott születtek Szíriában. Én elhatároztam, hogy visszajövök. Ők télen ott vannak, iskolában és csak nyáron jönnek ide hozzám.

Mekkora az itteni arab közösség?

Körülbelül 2oo-an vagyunk. Most mindenki elvan a családjával.

Hogyan tudják megtartani az identitásukat?

Gyakran találkozunk,például minden pénteken a itt a mecsetnél. De sokan bejönnek ide, a Fast Foodba is, esznek valamit, iszunk egy teát.

Mennyi idő kellett, hogy beilleszkedjen az itteni közösségbe?

Nagyon könnyen ment. Főleg itt Erdélyben az emberek nagyon kedvesek, jól viselkednek az idegenekkel segítőkészek. Nagyon sokan segítettek nekem, tényleg szívből ás emiatt is nagyon jól érzem magam itt. Nagyon sok kliensem van, a legtöbben a városból. Eleinte azt hittem, hogy csak az arab barátaim járnak majd ide, de a legtöbb vendégünk román.

Hogyan jellemezné a kolozsvári arab közösséget?

Valamiért kicsit zárt és az emberek is zárkózottabbak. Eleinte nyitottabb volt, barátságosabb. Lehet, azért, mert mindenki elvan a gondjaival, a családjával. Tehát nem olyan, mint régen.

Milyen az itteni muszlim közösség?

Szolidáris, nyitott, Romániában ismertnek számít.

Mi tetszik önnek a legjobban itt Erdélyben?

A legjobban a természet és a rend. Az, hogy az emberek nem ütik bele az orrukat mások dolgába, hanem mindenki a sajátjával törődik. Tetszik a szervezettség, ahogyan például a polgármesteri hivatalnál és az útlevélosztályon is megoldották. Az, amikor minden szabályszerűen és rendszerezetten történik.

Mennyire tetszik maga a város, Kolozsvár?

Tetszik, igen. A legjobban az a kettősség, ami mindenhol jelen van. Egy szép város.

Vannak barátai? Románok vagy magyarok?

Vannak románok és magyarok is. A legtöbben azok, akikkel az első ittlétem alatt találkoztam és azóta tartottuk a kapcsolatot. Valahogy nem érzem a különbséget.

Fogyaszt román vagy esetleg magyar kultúrát?

Sajnos nem igazán, mert ezzel a munkával nincs is időm. Sokat kell járkáljak a városban minden nap, főleg délután és itt kell maradnom ezért nem jut időm másra. Tévét szoktam nézni néha, főleg az aktuálisabb híreket, de mivel a családom ott van, itt egyedül nincs is annyira kedvem. Minden nap ugyanaz a programom: eljövök ide, dolgozom, aztán hazamegyek és lefekszem.

Követi a szír híreket, mi a véleménye a mostan eseményekről?

Persze, követem, minden nap figyelem és várom, hogy befejeződjön ez a lázongás. Persze mindenki azt akarja, hogy az országában a legjobb legyen és mindenki jól érezze megát. Ezért szeretném azt, hogy vége legyen a problémáknak és jó vége legyen ennek az egésznek.

Mit tervez a jövőre nézve? Itt szeretne maradni?

Igen, itt szeretnék maradni, most folyton erre készülök. A lányomnak még van három és fél éve az érettségiig. Ez a tervünk, hogy jöjjenek ide, és itt végezzék el az egyetemet. Utána még nem tudjuk, hogy mi lesz.

A szír emberünk jó érzéseket hagyott bennünk. Csendes és visszafogott, nyoma sincs az arabos lendületnek vagy harsányságnak. Bár ez kicsit hiányzott is, ha öszinték vagyunk. Mikor a családjára terelődött a szó, kitűnt, hogy nagyon magányos nélkülük. Bár lehet, hogy csak ilyen típus. A székén ülve is azt a benyomást keltette, mintha egyedül lenne az egész világon és magának mesélné el Kolozsvárra kerülését. Ez kicsit közelebb is hozta hozzánk. Kati szerint vissza kell hozzá járni enni, hogy lássa gondolunk rá. A kellemes édeskés, fűszeres illat ami az éttermet átjárja még sokáig a kabátomon és a sálamon maradt. Akárhányszor magamra vettem mindig eszembe jutott a csendes szír. Már csak az illatért is érdemes bemenni hozzá.

Vincze Katalin/Szalma György