Idén április 1-jétől lép érvénybe az Európai Polgári Kezdeményezés, mely biztosítja az Unió polgárainak azt a jogot, hogy -a meghatározott feltételek betartásával- maguk kezdeményezzenek jogalkotást az Európai Bizottságon keresztül. Mint az várható volt a határon túli magyar szervezetek élni kívánnak ezzel a lehetőséggel, azonban ez nem jelent egyet azzal, hogy egyfelé húznák a magyar szekeret. Az erdélyi magyar szervezetek közül kettő már meg is találta az egyedül üdvözítő megoldást, külön- külön, mindenki a magáét.

Az Izsák Balázs vezette Székely Nemzeti Tanács Dél-Tirolban kíván stratégiai partnereket keresni, az RMDSZ  EP képviselője, Winkler Gyula pedig a Federal Union of European Nationalities (FUEN)  együttműködésében bízik.

Arról már korábban beszámoltunk, hogy Tőkés László a KMAT  összehívását kezdeményezte (itt) egy egységes cselekvési terv kidolgozásának érdekében. Tőkés annyival tette könyebbé a helyzetet, hogy nem terhelte meg „tuti ötlettel”  az ügyet, csupán megbeszélésre hívta a magyar szervezeteket, az együttműködés reményében. Nem kell azonban naívnak lenni, a jószándékú kezdeményezés mögött húzodik az a nem mellékes körülmény, hogy a KMAT elnöke maga Tőkés László. Dehát politikáról van szó, egy élvonalbeli politikus prezentálásában szeretné, ha az új magyar párt sokkal inkább láthatóvá válna az ügyön keresztül. Mondhatni kellemeset a hasznossal. De farizeusnak sem kell lenni, világos hogy az említett szervezetek –és még akik majd ezután lépnek színre- mindegyike szeretne rátenyerelni az ügyre. Amilyen mértékben csak lehet mindenki szeretne az autonómia-harc dicsfényéből egyedül részesülni.

 Az RMDSZ  javaslata életképesnek tűnik,  nagy sanszot adhat a magyar ügynek egy több mint 6o kisebbségi szervezetet felölelő szervezettel való megegyezés. A FUEN ugyanis 32 ország kisebbségi szervezeteit tömöríti, így támogatásukkal nem lenne gond megszerezni a szükséges egymillió aláírást.

Kovács Péter szerint nem lehet csak magyar vagy székely ügyként kezelni a dolgot, fontos egy a többi kisebbség számára is előnyös kezdeményezés megfogalmazása. A buktatója azonban ennek az, hogy nem lesz egyszerű közös nevezőre jutni különböző érdekű és helyzetű kisebbségekkel.

A KMAT mögött ott van a biztosra vehető magyarországi támogatás, mely nélkül kétségesebb a siker. Ahogy azt már többen hangsúlyozták, a megosztottság elriasztja a potenciális támogatókat. Ha a magyarság nem tud egységesen fellépni, akkor könnyen magunkra maradhatunk (megint), és számunkra fontos kérdéseket nélkülünk dönetenek el (megint). A két erdélyi magyar párt összefogása ez ügyben sorsdöntő. Már csak az a kérdés, hogy kiben van több jószándék az ügy iránt és ki teszi meg a gesztust a másik felé. Az azonban  mindenképpen Tőkés László mellett szól, hogy az együttgondolkodás, amire az érdekelteket invitálja nem kíván semmilyen elköteleződést. Annak célja éppen az egységes álláspont kialakítása lenne.

Egyelőre azonban úgy látszik, hogy mindenki a saját igazának biztos tudatában járja „ Istentől kijelölt útját”. A megeggyzés lehetősége még igen távol van valahol, a politikai kényszer és a pofáraesés kockázatának metszéspontján. Az ugyanis biztosra vehető, hogy a magyar társadalom nem fogja megbocsájtani, ha a képviselőik ezt az ügyet is feláldozzák az önös érdekek oltárán, ahova már széles ösvényt jártak ki húszonkét év alatt. Ezúttal kevés lesz, ha egymásra mutogatnak, a felelősséget ide-oda passzolgatva. Most csak a siker elfogadható.

Vajon Felvidéken is le kell játszani ezt a meccset?

Szalma György